6. nap
Niagara vízesés - Washington DC
Hosszú szakasz várt ma versenyzőinkre, és ennek megfelelően már fél hétkor elhagyták a szobát. Az előző estét még annyival kiegészíteném, hogy az 1 .nap AF 1095-ös Budapest-Párizs járata után most először hallottunk magyar szót, mikor esti kivilágításban szemléltük meg a vízesést. Mivel elég sokan voltunk, próbált mindenki odaférni, hogy tudjon fényképezni, kamerázni. Egyszer csak mellettünk, egy pasi könyökkel csinál magának helyet kamerázni, és közben elhangzik a bűvös mondat mögölünk: "Csabi erre néz fényképezek!" volt még velük két rossz gyerek is.
Szóval a napot a tankolással való megismerkedéssel kezdtük, ebben segítségemre volt arab barátunk, aki a benzinkutat üzemeltette. Érdekes volt a kút oldalán a felirat, hogy sötétedés után először fizetni kell a pultnál, és utána kapsz benzint. Felkapottak helyeken autópályák mellett állandóan így működik.
Autónk kényelmét élvezve vágtunk neki a Béla által 9 óra 30 perces útnak megállások nélkül. A forgalom szombat és reggel lévén még kisebb volt, így volt alkalmam szigorúan csak a felhajtókon tesztelni autónk gyorsulását (itt még nem futhat össze az ember a rendőrségnél Pennsylvania államban rendszeresített Dodge Charger Interceptor-okkal). Az autónk fontosabb adatai: hat hengeres 3900 köbcentis motor, 230 lóerő.
Az iskola végeztével beindult a nyaralási szezon az amerikaiknál, és hatalmas lakóbuszokkal neki indultak az országútnak. A dolog érdekessége, hogy a normál személyautójuk utána van kötve a busznak, és egy fix rúdon vontatják maguk után.
Érdekes, hogy a rendőri jelenlét ellenére a legtöbb amerikai 5-10 mérfölddel többel megy a megengedett sebességnél, és összesen egy 5%-nyi Fittipali van az országutakon.
Megfigyeltem, hogyha 50 dollárost, vagy százast adsz fizetéskor, akkor egy filccel meghúzzák a bankjegyet és úgy rakják el. Mai második tankolásunkkor az Exxon kúton rákérdeztem, hogy mi az oka, és mondták, hogy ez olyan rendszeresített filc, hogy azonnal befeketedne, nem pedig piros színe lenne, ha hamis lenne a pénz.
Megálltunk Gettysburg-ben, ahol kisétáltunk a polgárháború legnagyobb csatájának helyszínére egy rövid bepillantás erejéig, ide legalább egy egész nap kellene konstatáltuk. Következő nyereményjátékunk itt következhetne, hogy mennyi volt a gettysburg-i csatában elesett katonák száma? Aki esetleg tudná választ, akkor hozzátenném "Név szerint?" és már viheti is következő nyereményünket.
Washingtonhoz közeledve, nem csak az autók száma, de a sávok száma is megszaporodott nem egyszer Mission Impossible helyzetbe hozva minket. Két sáv fordult balra, mentünk a külsőben közüle. Béla mondja hajtsak fel az autópályára, és ahogy felérünk egy 7 sávos úton találjuk magunkat (a rend kedvéért 2x7 sáv, és egy-egy irányban nem csak a külső mellett van leálló sáv, hanem belül is). Szóval alighogy felérünk ere az útra Béla közli 300 méter múlva hajts le az autópályáról. Persze az Exit Only feliratot a jobbszélső felett látod meg. A feladat adott bal kettes sávból jobb külsőbe 300 méter alatt átlagos forgalom mellett 100 km/h órás sebesség mellett. A rend kedvéért átlagos forgalom itt péntek délután M3-as kivezetőnek felel meg.
Ennek ellenére sikeresen megérkeztünk és elfoglaltuk szállásunkat a Potomac folyótól mindössze 500 méterre lévő szállásunkon.
Persze fény derül a blog mai címére is: egyik vendéglátóipari egységben a kiszolgáló srác kérdezte, hogy franciák vagyunk-e? (amióta amerikában vagyunk ő már a 3. volt) Mondtam nem, mi az éhesek országából jöttünk (Hángri), de kérdeztem miből gondolja. Elmondta, hogy 5 évet töltött Franciaországban és az akcentusom leginkább hozzájuk hasonlít!
