19. nap
Reggel 4:30-kor keltünk, és 5 órakor már a taxinkban ültünk irányban a reptérre. Jó kedélyűen beszélgettünk el vándormadár sofőrünkkel, aki Angliában született, majd Ausztráliában élt, és mindezt megunva kb. 40 évesen 1 évvel ezelőtt átköltözött Las Vegas-ba.
A beszállókártya megszerzése, valamint a csomagok feladása már rutinszerűen ment. A biztonsági ellenőrzésnél a fekete hölgy a hajnali időpont, vagy a nem túl gyakori magyar útlevelet azt sem tudta hol kellene kinyitnia, illetve mit keressen benne. A szokásos vetkőző szám következett és át a fémdetektor kapun. A gép nem jelzett semmit, de Timit beintették egy üvegfalú ketrecbe, ahol jött egy hölgy 1-2 perc múlva, volt még kézi motozás is, és már jöhetett ő is, mielőtt nagyobb aggodalom lett volna.
A reptéren egy gyors reggelit követően a beszállókapunk elé telepedtünk le. Persze nem is Las Vegasban lennénk, ha még a beszálló kapuk előtt is nem félkarú rablók sorakoznának, akik a leszállást követően már nem bírnak magukkal és játszani akarnak, vagy még felszállás előtt sem tudják abbahagyni a játékot.
A beszállás megkezdésekor szokás szerint jönnek az elsőbbséget élvezők, és ekkor lettem figyelmes két tagbaszakadt százhúsz kilós pasira, aki egy fekete srácot kísért, akinek a kabátka alól bizony kivillant a bilincs. Amikor mi is sorra kerültünk és a gépbe jutva, ahogyan a filmekben szokás ott ültek az utolsó sorban, és a két nagy darab közre fogta. A fekete srác nagyon nyújtogatta a nyakát, figyelte kik szállnak be a gépbe, ekkor kezdtem el aggódni Timivel együtt, hogy biztos a haverjait keresi, akik majd elrabolják a gépet, és kiszabadítják. Gyorsan megkerestem az 57-es ülést, de hát még Wesley Snipes sem volt ott, ez aztán a pech!
Szerencsére eddig legsimább utazásunkat tudhattuk magunk mögött mire New York-ba értünk. Két kép az útról:
Itt terminált sem kellett váltanunk, csak a 3 órás átszállási időt megvárnunk, amit egy ebéddel, illetve ellátmány vásárlásával töltöttünk a hosszú útra.
Nem is hittem a szememnek, amikor időben megjött a gép, amivel mennünk kellett, megjött a pilóta is, aki beszállás után 10 perccel már jött is kifelé, hogy ezzel a géppel nem megyünk sehova, repülésképtelennek nyilvánította.
Nos 1,5 órába telt a Deltának mire szereztek egy másikat. Közben találkoztam a pilótánkkal is, akivel jó kedélyűen beszélgettem egyet, ecsetelve neki, hogy másfél hete washingtonban volt gépünk, de nem volt pilótánk, most van pilótánk, de nincsen gépünk. Jót nevetett rajta. Persze itt már jóval több magyar hangot lehetett hallani, mivel közvetlen budapesti gépre szálltunk. Meghirdetett indulást követően 2,5 órával sikerült is felszállnunk. A new yorki reptéren péntek este igen komoly forgalmi dugó van, előttünk 8 gép szállt fel, amíg sorban álltunk és mögöttünk is jött már 6.
Az óceán felett kaptunk azért egy kis segítséget egy 180-200 km órás hátszél személyében és így a gép szinte folyamatosan 1040-1050 km órával száguldott hazafelé. Ez arra volt jó, hogy 1 órát ledolgozott a gép a késéséből.
Így 3 hét elteltével május 29.-én pár perccel 12 után újból magyar földön landoltunk, és véget ért a Nászutunk!
Némi összegzés:
21036 repült km = 13148 repült mérföld
3414 autózott km = 2134 autózott mérföld
Összesen: 24451 km = 15282 mérföld
8 repült géptípus (Airbus 319, Airbus 380, Boeing 757, Boeing 767, Bell Long Ranger, Cessna Caravan 675, Bombardier CJR-700, De Havilland Twin Otter Vistaliner)
4 légitársaság (Air France, United, Delta, Scenic Airlines)
9 repülőtér (Budapest-Ferihegy, Párizs-Charles de Gaulle, New York-Kennedy, Washington-Dulles, Lambert - St.Louis International, San Francisco International, Las Vegas-McCarran, Boulder City, Grand Canyon West)
10 biztonsági átvilágitás
2 autótípus
8 szálloda
9 állam+D.C.
2 hajóút
18 GB fénykép és videó
14 hűtőmágnes
Köszönjük mindenkinek a figyelmet, aki követte utunkat, remélem sikerült egy kis bepillantást adnunk élményeinkbe!
