17. nap
Boulder city - Colorado folyó - Cirque de Soleil
Korán indult reggel a napunk, mert 5 órakor már a szálloda előtt várt minket a Pappilon utazási iroda busza, amely Boulder city-be repített minket.
Itt kis 20 személy gépekre szállították a résztvevőket, kivéve minket, itt ugyanis színekkel jelölték a csoportokat, és mi a barna csoport lettünk. Mint kiderült a tumultus elkerülése végett, mi a szolgálati géppel mentünk, ami a többi pilótát, hajókapitányt, helikopterpilótát vitte. Így átkerültünk egy kis 10 személyes Cessnára egy nagyon jó fej pilótával. Amint egyetlen szem motorunk felharsogott, majd elkezdtünk gurulni a pályán máris úgy érezte magát az ember ahogy szétnézett a gépen, mintha egy kábítószer szállítmányt akarnák célba juttatni (hozzáteszem, hogy volt velünk egy baseball sapkás, őszhajú, őszszakállas, napszemüveges fickó, aki végig egy hűtőtáskát cipelt magával, és sohasem rakta le sehova).
Felszállás után teljesen más élményben van része az embernek, mint a nagy utasszállítókon.
A Hoover-gátat így egy másik szemszögből is megfigyelhettük (jól látható már a készülő autópálya híd, ami után a forgalmat átterelik oda, és már majd nem lehet áthajtani a gáton, mint most még. 2010. szeptemberére ígérik a megnyitást (náluk meg is nyitják, nem úgymint a 4-es metrót Budapesten) így aki szeretné még kiélvezni, hogy autóval áthajt a Hoover-gáton az gyorsan kezdje el szervezni az utazását!
Fél órás után elértük a Grand Canyon nyugati peremét, itt Grand Canyon Westnek hívják. A kiszállás után a repülőtér épületében újabb csoportokba osztottak minket, és innen már rögtön vittek is minket a helikopterekhez, amivel leereszkedünk a Grand Canyon aljába a Colorado-folyóhoz. Felszállást követően érdekes volt, hogy mennyire másképpen repül egy helikopter a repülőkhöz képest. Szerencsére a biztonsági övet bekapcsoltuk, mert pilótánk nyugdíjazása előtt valószínű katonai helikoptert vezethetett, mert a kanyon elérését követően olyan zuhanásba vitte át a gépet, hogy mindvégig a kanyon falához tapadjon és a radar képernyőkön véletlenül se tűnjön fel, hogy a majrévas után kellett nyúlnom. Közben azért sikerült fényképezni is:
A helikopter amivel közlekedtünk:
Leszállás, és kiszállást követően legyalogoltunk a Colorado-folyóhoz, melyből a Hoover gát is táplálkozik, és hajóra szálltunk, megtapasztalni a folyót. Érdekes módon lent a kanyon alján sokkal melegebb volt, mint fent, és ennek megfelelően a víz hőmérséklete is olyan 18 fok volt, ami egész kellemes. Troy alkalmi hajós kapitányunk viccesen nyitva is hagyta a hajó egyik mini-ajtaját, hogyha valaki ugrani szeretne.
Ezután a helikopterünk még egy lélegzetelállító úton felemelkedett velünk. Buszra szállva bebocsátást nyertünk az indiánrezervátumba, ahol étellel kedveskedtek nekünk, illetve a kanyon széléig kisétálhattál:
Visszaúton már a nagyobb 2 motoros géppel mentünk ez olyan 20 fős a "pink" csoporttal. Ezek amúgy olyan kis gépek, hogy a beszállás előtt lemérik a súlyodat és úgy osztják a gépen a helyeket, hogy meglegyen a megfelelő súlyelosztás. Itt már egy kicsit nagyobb szél volt, dobálta is rendesen a gépet. Leszállás után a reptéri buszunk sofőrje mondta is, hogy szerencsénk van, mert most már nagyobb a szél, és a következő két aznapi turnussal már nem szívesen repülne.
Az utazásszervező visszavitt minket egészen a szállodáig. Rövid ebédet követően a saját strandunkra mentük (erről korábban már olvashattatok). Itt töltöttük a délutánt.
Estére pedig sikerült jegyet szereznünk a Cirque de Soleil színházába, melyből összesen 6 van a világon ebből 4 Las Vegas-ban, egyetlen olyan van, ami világjáró turnékra jár, de az pedig nem a teljes, mert annyi színpadi kelléket, és gépet, berendezést nem tudnak mozgatni, mint ami egy ilyen előadáshoz szükséges. Az előadás zenére és mozgásra épül, azaz színészek helyett artisták, tornászok szerepelnek benne. Lenyűgöző az előadás.
Innen a kaszinóba vezetett az utunk, ha már itt járunk, Timinek sikerült is az egyik félkarú rablón 20 dollárból 68 dollár csinálnia!