15. nap
Palmdale (Los Angeles) – Las Vegas
Először is tudom, hogy le vagyunk egy kicsit maradva a történettel, de nem lehet állandóan a gép előtt ülni. Most is csak nehezen sikerült időt találni a blog írásra. A szállodánk strandján fekszünk éppen, pálmafák körülöttünk, maga az épületek pedig az égig magasodva vigyázzák nyugalmunkat. Ez így nem teljesen igaz, mert az MGM-nek van egy nagy strandja, és van az MGM Signature, amiben mi vagyunk, ennek 3 toronyépülete van és minden épülethez egy privát strand tartozik. Szóval most itt vagyunk. Timi napozik, én persze egy napernyő védelme alatt írom e sorokat.
De visszakanyarodva utunk 15. napjáig, egy távolság, program szempontjából is lazább nap volt betervezve. Először északnak vettük az irányt, ahol végig haladtunk a Mojave-sivatogon keresztül, melyről tudni kell, hogy az amerikai légierő elsőszámú kísérleti telepe. Persze minden lényegest elrejtettek előlünk, így csak egy földön kiállított F-4 Phantom II. –t sikerült látni. Utunk ezután az Edwards légibázis mellett vezetett, melyről azt kell tudni, hogy egy része a NASA-é, és alapesetben ha az idő rendben van, akkor az űrsiklók idetérnek vissza.
Érdekesség, hogy itt a semmiből nőnek az autópályák. Haladunk egy két sávos országúton, települést már legalább fél órája nem láttál, amikor egyszer csak táblák jelzik, hogy innen bizony 2x2 sáv van. Így haladsz egy újabb fél órát, életnek nyomát sem látod, a többi közlekedőn kívül, majd vége vissza a 2 sávos országútra és újabb fél óra múlva látsz is egy települést. A nap folyamán legalább 4-5 ilyen esettel találkoztunk. Érdekes lehetne az autópálya tervező gondolatait megfejteni.
Elég hamar elértük Barstow-t, ahonnan már egyenes út vezetett Las Vegas-ba a táblák is jelezték. Ekkor gondoltuk mi azt, hogy egy kisebb kitérőt azért még teszünk és a Death Valley Nemzeti Parkot. szemrevételezzük. Béla jelezte, hogy a hátralévő távolság 2 óra én azt hittem viccel, de komolyan gondolta a dolgot. Ekkor értünk egy olyan útra, hogy 1,5 órát nyílegyenesen haladtunk, csak emelkedők-lejtők, illetve fél óránként találkoztunk egy autóval. Ezt szó szerint értsd! Persze az alacsony sebességhatárok miatt amit itt megszabtak, legalább nyugodtan lehetett élvezni a lehajtott tető adta élményeket. Ezzel együtt a kocsi gyorsulását, valamint végsebesség közeli állapotát is teszteltük, illetve remélve, hogy az autókölcsönző cég képviselői nem olvassák ezen blog-ot, ab sofőr és az utas is helyet cserélt egy időre!
Death valley-ről azt kell tudni, hogy soha nem érintekezett a tengerrel mégis a völgy két oldalát ölelő hegyekről az eső lemosta és kimosta az ásványokat, amelyek a völgyben ültek ki, így a következő látványt nyújtják:
Itt pillanatok alatt megjártuk az 1600 méteres magasságot, majd nemsokára a völgyben már tengerszint alatti magasságon voltunk. Jártunk még a Zabriskie-point nevű kilátó helyen, amely egy 1958-ban készült, ugyanezen nevet viselő film után lett ismert.
Béla átprogramozása után, most már tényleg irány Vegas, először északnak vettük az irányt. Itt egy elszórt településnek lehettünk szemtanúi. Értsd házakat nem láttál, de volt település tábla, majd egyszer csak a semmi közepén egyetlen épület rajta Bank. 5 mérföld semmiség után egy újabb épület a pusztában General Store (Általonos bolt), majd újabb 5 mérföldnyi puszta után jött még egy épület Posta. Így épült fel a település.
Innen csak hamar 2x2 sávos úton találtuk magunkat, ahol Las Vegas mellett megjelent egy Indian Springs nevű hely is. Timinek épp elkezdtem mesélni, hogy a 90-es évek elején egy Dale Brown által írt sorozat egy kötetében megemlítik Indian Springs-et, mint a Viharmadarak otthonát. Ezaz Amerikai Légierő bemutató köteléke. Épp, hogy befejezem a történetet, mikor autópálya 30 mérföldre lassít le minket kötelezően, mellettünk egy reptér, majd a felirat Indian Springs – Home of the Thunderbirds. Sajnos őket nem láttam, de épp együtt gyakorlatozott egy katonai gép, és egy robotrepülőgép, és utóbbinak az átstartolását figyelhettük meg, miközben 30 mérföldes sebességgel haladtunk, úgy 150 méteres távolságról. (Nem Magyarország, ahol még Ferihegyet is falakkal veszik körül nehogy beláss.)
A következő hegy után, már Las Vegas tűnt fel, Béla odanavigált első szálláshelyünkre a Circus-Circus-ba. Rövidúton nyugóvóra tértünk, a vegasi élmények igazából a már fent említett MGM Signature-ben értek minket. Ezekről majd holnap.
