5. nap

Niagara vízesés

Előző este, amíg én a bejelentkezéssel voltam elfoglalva Timi látott két csuromvizes embert, sárga esőköpenyben, és gumi szandálban bejönni a szállodába és felmentek a liftekkel. Nézte is, hogy honnan szalajtották ezeket. Ezaz a pont, amire majd érdemes lesz emlékezni ezen bejegyzés egy későbbi időpontjában.

A fáradtság és a kiváncsiság dolgozott még bennem a megérkezésünk estéjén, hogy talán még aznap el kellene menni meglesni a vízesést, mert mi van ha pont ma éjszaka fogy ki belőle a víz? Az időjárás szerencsére a segítségemre sietett, mert egy komoly zivatar keletkezett, és megnyugodhattam, hogy van annyi utánpótlás, hogy még holnap is lesz benne víz. Felkelés és reggeli után az egyik bennszülöttel beszélgetve említette, hogy ez a vihar azért feléjük sem mindennapos, ami este volt.

Párás időre ébredtünk, a kanadai oldal nem is látszott, csak a Skylon torony épülete látszódott egy-egy pillanatra. Ezzel együtt a majd 100%-os páratartalom miatt melegidő volt, elsőre túl is öltöztük a helyzetet. a szállodából kilépve már megcsapja füedet a morajlás (kb. 3 percre van a szálloda a vízeséstől), amely csak erősödik ahogy közeledsz. Pár induló kép után az ajándék boltban kötöttünk ki, ahol némi vásárlást követően, kiindulva a Fastum gél reklámból, ahol az öreg megmondja az időjárást, az igen erősen nyugdíjas korú pénztárosnál érdeklődtem a mai időjárás felől. Válasza ne aggódjak, itt délutánra olyan napsütés lesz, hogy csak na.

Így az első attrakció irányába mentünk a "Cave of the winds"-be, ahol látni nem kell messzire csak tapasztalni. Ennek keretében egy lifttel levisznek a vízesés szintjére és közel mehetsz hozzá. Ennyit tudtunk róla. Akkor kezdtünk lassan megvilágosodni, mikor a tegnap látott sárga esőkabátot, és a gumi szandált kiosztották. Mindenki más tűrte fel a farmerokat, így tettünk mi is. Azonban mindez kevésnek bizonyult, mert a lenti "akadály-pálya" megtétele közben nem egyszer a vízesésen kellett keresztül gázolni, ez jól látható a következő képen. Ezzel együtt hatalmas élmény volt a robajló víztömeget 1 méterről, fél méterről, majd benne állva figyelni.

Természetesen hiába esőkabát, hiába gumi szandál, hiába felhajtott nadrág, irány vissza a szállodába átöltözni. Ma mi néztünk ki úgy, ahogyan a tegnap látott pár.

Utunkat a Maid of the Mist hajókhoz folytattuk, melyekkel bevisznek a vízesés másik ágába a Horseshoe-fallsba, ahol a hajó természetesen beáll a vízesés közepébe. Miután kiosztották a kék esőkabátokat rájöttünk, hogy itt ismét víz lesz. Fantasztikus perspektívában láthattuk a vízesést, és mikor a hajó beállt a vízesés közepébe külön élmény volt. Hatalmas motorokra és erőre volt itt szükség, hogy egy helyben hagyja a hajót. Mivel eddig szemben állt a vízeséssel a hajó és mi a végében foglaltunk helyet a visszaútnál egyértelmű volt, hogy mi fogjuk az áldást a nyakunkba kapni. Jeleztem Timinek, hogy kicsit bentebb kellene állnunk, és ennek megfelelően én bentebb léptem 2 méterrel, ő viszont kitartóan kamerázott, mikor megjött az "áldás". Így lettünk másodjára is nyakig vizesek eső és fürdés nélkül.

Ezután a Top of the falls nevű étteremben ebédeltünk, ahol kitűnő rálátás nylít a korábban már említett Horseshoe-falls-ra, ami patkó alakja miatt kapta ezt a nevet.

Ellátogattunk még a Niagara aquariumba, ahol pingvinek és fókák etetését láthattuk különböző halak mellett.

Az estét egy vacsorával zártuk a Fogadó a Vörös postakocsihoz nevű helyen.

U.i: délutánra gyönyörű napsütés lett a reggeli párás időből, ennek megfelelően a szél, víz és a napsütés együttese miatt sikerült arcunkat kicsit megpirítani.