East coast - West coast

19. nap

Reggel 4:30-kor keltünk, és 5 órakor már a taxinkban ültünk irányban a reptérre. Jó kedélyűen beszélgettünk el vándormadár sofőrünkkel, aki Angliában született, majd Ausztráliában élt, és mindezt megunva kb. 40 évesen 1 évvel ezelőtt átköltözött Las Vegas-ba.

A beszállókártya megszerzése, valamint a csomagok feladása már rutinszerűen ment. A biztonsági ellenőrzésnél a fekete hölgy a hajnali időpont, vagy a nem túl gyakori magyar útlevelet azt sem tudta hol kellene kinyitnia, illetve mit keressen benne. A szokásos vetkőző szám következett és át a fémdetektor kapun. A gép nem jelzett semmit, de Timit beintették egy üvegfalú ketrecbe, ahol jött egy hölgy 1-2 perc múlva, volt még kézi motozás is, és már jöhetett ő is, mielőtt nagyobb aggodalom lett volna.

18. nap

Las Vegas, ha a pénzed elveszted, akkor pedig Lesz Vígasz

Akárhogyan is számolom ez volt az első nap május 2.-a óta, amikor a reggeli 8 óránál tovább aludtunk. Persze mindez nem tartott tovább az én esetemben 8:45-nél, Timi esetében pedig 9 óránál. Úgy voltunk vele, hogy az USA-ba nem túl gyakran fogunk eljutni, így annyi mindent szeretnénk látni, ami csak belefér időnkbe és otthon majd alszunk. Az egész utazás erre az alaptételre lett felépítve, kivéve az utolsó napot, ami egy laza, egyszerű las vegasi napnak terveztünk alszunk, ameddig alszunk. Ennek ellenére azért a fent említett időben már felébredtünk.

Délelőttre még egy kis városnézés volt tervbe véve, így a helyi metrót vettük igénybe a nagyobb távolság megtételére, ami itt Monorail névre hallgat, igazából a föld felett megy és mágnes vasút.

17. nap

Boulder city - Colorado folyó - Cirque de Soleil

Korán indult reggel a napunk, mert 5 órakor már a szálloda előtt várt minket a Pappilon utazási iroda busza, amely Boulder city-be repített minket.

Itt kis 20 személy gépekre szállították a résztvevőket, kivéve minket, itt ugyanis színekkel jelölték a csoportokat, és mi a barna csoport lettünk. Mint kiderült a tumultus elkerülése végett, mi a szolgálati géppel mentünk, ami a többi pilótát, hajókapitányt, helikopterpilótát vitte. Így átkerültünk egy kis 10 személyes Cessnára egy nagyon jó fej pilótával. Amint egyetlen szem motorunk felharsogott, majd elkezdtünk gurulni a pályán máris úgy érezte magát az ember ahogy szétnézett a gépen, mintha egy kábítószer szállítmányt akarnák célba juttatni (hozzáteszem, hogy volt velünk egy baseball sapkás, őszhajú, őszszakállas, napszemüveges fickó, aki végig egy hűtőtáskát cipelt magával, és sohasem rakta le sehova).

16. nap

Las Vegas-Hoover gát-66-os út

Átmeneti szállásunkat (Circus-circus)hamar magunk mögött hagytuk.

Béla a nem messzire lévő Hoover-gát felé navigált minket, ahova meg is érkeztünk 50 perces út után.

Átautóztunk a gáton és az államhatárt átlépve az arizonai oldalon parkoltunk le. Igen a gát közepén húzódik a Nevada és Arizona állam határa. Visszasétáltunk a gáton a nevadai oldalra, ahol szokás szerint biztonsági vizsgálat után juthattunk be a látogatói központba, ahol rengeteg információt kaptunk a gátról és az építés körülményeiről. Többek között Boulder gátnak hívták korábban a munkásoknak is otthonul szolgáló Boulder city után. Ezt később F.D. Roosevelt elnök változtatta meg Hoover-gátra.

15. nap

Palmdale (Los Angeles) – Las Vegas

Először is tudom, hogy le vagyunk egy kicsit maradva a történettel, de nem lehet állandóan a gép előtt ülni. Most is csak nehezen sikerült időt találni a blog írásra. A szállodánk strandján fekszünk éppen, pálmafák körülöttünk, maga az épületek pedig az égig magasodva vigyázzák nyugalmunkat. Ez így nem teljesen igaz, mert az MGM-nek van egy nagy strandja, és van az MGM Signature, amiben mi vagyunk, ennek 3 toronyépülete van és minden épülethez egy privát strand tartozik. Szóval most itt vagyunk. Timi napozik, én persze egy napernyő védelme alatt írom e sorokat.

14. nap

Hollywood

Los Angelesi bázisunkat elhagyva a reggeli kelés ellenére frissen Hollywood felé vettük az irányt, de előtte még tettünk egy gyors látogatást Santa Monica mólóján és partján.

13. nap

Los Angeles

Reggel az Angyalok városában ébredtünk. Mindennek ellent mond az alábbi kép, de hát változnak az idők, ma már nem az angyalok városa, vagy Darth Vader került a jó oldalra.

12. nap

San Francisco – Los Angeles

Reggel  7 órás indulást követően este 8-ra célba értünk. Azt hiszem egyikük sem látta mire vállalkoztunk pontosan, amikor azt mondtuk, hogy a 6 órás autópálya út helyett, mi a parti úton megyünk végig. Mindenesetre  sikerült.

11. nap

San Francisco utcáin 2.

Rövidke reggelink után a part felé vettük az irányt, természetesen a megunhatatlan Cable-car-ral. Itt találkoztunk új játszópajtásunkkal, aki 6 napra csatlakozik hozzánk. Róla majd még később.

10.nap  San Francisco

A címmel ellentétben most nem a Karl Malden és Michael Douglas által fémjelzett sorozatra kell gondolni, bár kétségkívül az utcák ugyanazok!

1.      

9. nap

Washington-San Francisco

Kedd estére mire megérkeztünk San Francisco-ba arra a következtetésre jutottam, hogy lassan kezdem megérteni azokat az embereket, akik inkább azt mondják szárazföldön!

8.nap

Washington DC

Grátisz reggelink elfogyasztása után némi papírmunkát eszközöltünk. Konkrétan becsekkoltunk holnapi repülőutunkra, de ezek után kész dokumentumok papíros formában kellettek nekünk. Semmi gond, lementünk a szálloda business centerébe, ahol mindezt kinyomtattuk ingyen és bérmentve. Innen lehet még faxolni is egyebek mellett, valamint 3 számítógép is rendelkezésre áll, ha valakinek nincsen számítógépe magánál.

Ismét a washingtoni metró vendégszeretetét élveztük, ahol időjárástól függetlenül 30 fok odakint 15 fok odakint (mindkettőt megtapasztaltuk) konstans megy a légkondícionálás. Érdekesség, hogy a szerelvény miután megáll még 5 másodpercig nem nyitja ki az ajtókat, pont azért, hogy ne fékezés közben kelljen botorkálnia az embernek, hanem mikor megállt a metró elég akkor felállnia a helyéről.

7. nap

Washington DC

Alkalmi útitársunk a washingtoni Ronald Reagan Nemzeti repülőtérről folytatja útját, így a reggelt azzal kezdtük, hogy elkísértük őt a reptérre. Béla persze megint az "egyszerűbb" utat választotta, így pillanatok alatt a Pentagon épülete mellé keveredtünk. Az épület fantasztikus látványt nyújt ilyen közelről, valószínű halandó ember ennél közelebb nem is juthat, mert bár ugyan nem lezárt út volt, ahol mentünk, de rajtunk kívül nem volt forgalom rajta, és konkrétan az út jobb oldalán már az 1 méter magas betonterelés volt végig. Egy-két beeresztő kapunál elég morcosan néztek ránk a terepszínbe öltözöttek, mi meg hálát adtunk azért, hogy egyiknek sem viszketett a tenyere. Az autó leadása egy 20 másodperces procedúra volt összesen, így vissza metróztunk a szállodába.

6. nap

Niagara vízesés - Washington DC

Hosszú szakasz várt ma versenyzőinkre, és ennek megfelelően már fél hétkor elhagyták a szobát. Az előző estét még annyival kiegészíteném, hogy az 1 .nap AF 1095-ös Budapest-Párizs járata után most először hallottunk magyar szót, mikor esti kivilágításban szemléltük meg a vízesést. Mivel elég sokan voltunk, próbált mindenki odaférni, hogy tudjon fényképezni, kamerázni. Egyszer csak mellettünk, egy pasi könyökkel csinál magának helyet kamerázni, és közben elhangzik a bűvös mondat mögölünk: "Csabi erre néz fényképezek!" volt még velük két rossz gyerek is.

5. nap

Niagara vízesés

Előző este, amíg én a bejelentkezéssel voltam elfoglalva Timi látott két csuromvizes embert, sárga esőköpenyben, és gumi szandálban bejönni a szállodába és felmentek a liftekkel. Nézte is, hogy honnan szalajtották ezeket. Ezaz a pont, amire majd érdemes lesz emlékezni ezen bejegyzés egy későbbi időpontjában.

4. nap

New yorki bázisunkat elhagyva gyors kicsekkolás után a 60. utca irányába indultunk, ahol 8 órakor találkozónk volt alkalmi útitársunnkal, aki 3 napra csatlakozott hozzánk.

Bemutatás: hófehér Chevrolet Impala hátsó spoilerrel, alufelnikkel és a lényeg összesen 1.500 km futott szinte vadonatúj autó. Az egész kocsinak még teljesen új szaga van. Egyszerűen meseszép. Ez a kép igazából vissza sem adja a kocsit, ezt látni kell és átélni.

3. nap

Nem a legszebb napra ébredtünk az időjárás szempontjából. Ahogyan ígérték "showers", így ment ez egész nap. Nem igazi eső volt ez, hanem mintha zuhanyoznál tényleg. Ennek megfelelően kicsit átszerveztük napunkat, és fedetebb programok kerültek előtérbe.

Azonban a korábban említett rendőri jelenlétet illusztrálnám, hozzá téve ez nem egy rendőrörs, nem egy rendőrségi akció van éppen. Életkép a 41. és 42. utca között:

És a rendőri jelenlét egy másik példája:

A 2. napból egy fontos momentum kimaradt, hogy hol is jártunk. Ehhez mellékelünk 2 db képet. Aki elsőnek megírja a helyes megfejtést, hogy hol készültek a képek az eredeti new yorki hűtőmágnessel lesz gazdagabb (hátán persze Made in China felirattal :)  )

Jó játékot!

Timi és Gyuri

2. nap

Némileg már pihentebben 8 órányi EGYBEFÜGGŐ alvás után vágtunk neki New York felfedezésének.

Egy apró érdekesség, amit eddig senki nem említett, aki már járt itt az USA-ban. A wc-k működése: itt ugyan nem a szokásos vízmennyiség áll a kagylóban, hanem legalább 80%-ig fel van töltve minden esetben magyarán úgy néz ki, mintha ellene dugulva magyar szemmel. Szinte már a recepciót akartam hívni, mikor rájöttünk, hogy ez a normális.

Túránkat egy apró gyaloglással kezdtük a Times square-re, ahol átvettük a City pass-unkat, amivel egy csomó minden ingyen látogatható. Ja, minden sarkon rendőr!!! Megismerkedtünk a jegykiadó automatával is és metróval a Battery Park irányába mentünk ahonnan a Szabadság szoborhoz indulnak a hajók. Itt még a metró is 2x2 sáv, egyiken a bokorugrók (mindenhol megállnak mennek) a másikon az expresszek, amik 3-4 megállónként állnak csak meg. Persze közös peron, hogy könnyedén át tudj szállni egyikről a másikra. Pár illusztrcáió ezekhez:

Times square

1. nap

Vasárnap hajnalban 4-kor fekvés - lagzi után, hétfő hajnalban pedig 4-kor kelés az utazás miatt - végzett összehasonlítást Timi, miután magához tért hétfő reggel.

A taxi út zavartalanul telt el, és a reptéren is olyan otthonosan mozogtunk, mintha évek óta ezt csinálnánk. A biztonsági ellenőrzésen elsőre átsuhantunk. Ezzel együtt annyira hajnal volt, hogy bepaliztak minket valami Duna és Citi kártyára, aminek a díja 3.200,-Ft viszont, ha vásárlunk vele 15.000,-Ftért, akkor a Malév ad egy oda-vissza utat ingyen, illetékkel együtt mindennel, európai desztinációkra, október végéig. Rita: Timi valami Párizst emlegetett az őszre, de ezt még egyeztessük majd le Londonra... :) Persze, ha lesz még akkor Malév.